Tegnap este megint nem tudtam lakatot tenni a számra.. És most megint szívok, mint a torkosborz..
Elegem van!!!!!!
Nem is tudtam elaludni emberi időben, így elcsíphettem az erkélyemről, tisztes szomszédasszonyunk sötétedés utáni barátját.. Csíkos póló, farmer és sietős léptek.. Röviden így tudnám jellemezni..
Olyan zavarodott állapotban voltam tegnap este, hogy a rádiót hallgatva, takarómmal körbe búgyolálva táncolni kezdtem.. :)
Ellazulva, teljesen felszabadulva, mosolyogva táncoltam rég nem hallott és imádott számomra..
Áldom az istent, hogy akkor a rádiót hallgattam.
Aztán vége lett s vele együtt a felszabadult jókedvnek is..
Bevonszoltam magam az erkélyről és lefeküdtem. Néztem a plafont és gondolkodtam.
De, hogy minek?
Reggel az ébredés, nem volt minden nehézségtől mentes.
Fájt mindenem, s a kőből kifaragott szívem volt, mi igazán sajgott.
Vártam délelött az Ildit, persze nem ért ide.. Így takarítás közben talált meg, no de se baj.
Szerencsére nem volt vele sok munka.
Felproszívóztam, és most itt vagyok. Megebédeltem, pihenek és folytatom:)
-Segítened kell! -ront rá egy nő zokogva barátnőjére.
-Nem biztos, hogy pont hozzám kéne fordulnod.-mondja teljes közönnyel arcán a halálra rémített barátnő.
-Nagyon komolyan összevesztünk a férjemmel.-szól határozottan a zsebkendők hada mögül.
-A csomagtartóban van és ásó kellene?
No comment.
