Egyszerűen szavakhoz sem jutok. Ez a szám.. Gyermekkorom nagy kedvence volt, imádtam hallgatni, énekelni, tombolni..
Emlékszem mikor hajnalban jöttünk haza, már félálomban voltam de ez szólt a rádióban. Mikor bent a konyhán paródiát rendeztem erre a zenére, mikor még a szennyes kosárban alvó kis hét- nyolc éves gyermek voltam.. Amikor már szétuntam az agyam az irodában, mikor már inkább dolgozni álltam be semmint játszani..
Amikor Édesapa szelíden pillantot rám, gyengéden mosolygott.. Nem tudom mi járt a fejében, de azt az arcot soha nem felejtem el.. Kék szemei ragyogtak s egy szót suttogtak..
Eszméletlen érzés ennek a számnak a hallgatása közben írnom, mert elevenen zajlik le minden a fejemben.. Magam elött látok mindent, minden illatott érzek,minden akkori érzés felelevenedik bennem.. Mintha újra az a hamiskásan éneklő, izgágán táncoló kislány lennék mint annak idején, ott a konyhán..
Egyik alkalommal mentünk haza Debrecenbe, s persze mi csendűl fel benne már sok másik után.. Hát ez a "gyöngyszem".. Egész családom csendre utasítottam, s hangerőt követlve hátra dőltem és teli torokból végig énekeltem.
Édesapukám is imádja ezt a számot, egy időben sokat adták aztán eltűnt és már lassan két évi keresgélésnek lett vége, mert volt egy Kedves Mosómedve aki segített!
Köszönöm!
