Bodó János: Talán
Ha minden ablak a Dunára nyílna,
Ha minden csövi borotválva,nyírva...
Ha minden csecsemő nevetne, nem sírna,
Ha minden orgona egyszerre kinyílna,
Ha minden gonosz lemenne sírba,
Ha minden eső örömkönnyet sírna,
Ha minden megváltozna,
Ha minden megújulna,
Új ruhát öltene:
Talán a Jóisten
Minket, magyarokat
Újra megszeretne!
Varga Károly:Bocsánat Barátom
Szavaim soha nem válnak köddé,
Minden szavam megmarad mindörökké.
Ez a baj, ha szóltam vagy megjegyzésem elmondtam,
Általában rosszul jártam ,vagy barátaim taszítottam el sorban.
Így szavak szárnyán fordul az élet a jóból a rosszba,
De a szavaimat én alkottam és nem a gólya hozta.
A kimondott szövegek messzire nem szállnak.
Miket pedig a papírra vetek könnyen elszállnak.
A megbántott barátok mögöttem magyarázatra várnak.
Bocsánatkérésekből pedig fel nem építhetem váram.
Megértést kérek és kapok sok mindent.
Lehet ,hogy idő előtt megláthatom az Istent.
Mert nekem minden veletek és rólatok szól.
A sok öröm és az arcotokra varázsolt mosoly.
De nekem nem kell ezernyi barát az élet útján.
Csak egy elégedett mosoly egy igaz barát arcán.
Ami pedig mozgat sziklákat és vizeket,
Úgy nevezik igaz baráti szeretet.
Ahogy a szó elszáll, úgy lehet még én is.
Veled szemben nem lesz több buta megjegyzés.
Arra vágyom, hogy te meg én ott üljünk az első sorba,
NE pedig ócska megjegyzésekkel tiporjuk egymást a porba.
Ez is csak egy barátságról szóló ki nóta.
Mit az élet velünk együtt vidáman dalolna.
Töretlen éveket élhetünk mi meglátod.
Úgysem pótolja senki igaz baráti hiányod.
Én biztos elfelejtem majd ezeket a buta sorokat.
Neked remélek csak barátom szebb jövőt és napokat.
Juhász-Vedres Zoltánné: Örök Szerelem
A sötétben felszálló vágyakozó sóhaj
Fénnyel árasztja el lelkünk tiszta hitét.
Érezzük, hisszük hogy ez szent és örök,
S amíg élünk semmi nem szakítja szét.
Ha a régi érzés bennünk új tud maradni,
Szívünk végleg egymásért fog dobogni.
A csók, az ölelés meghitt, szép pillanatai,
Erőt adnak nekünk minden bajt legyőzni.
Lelkünk zajos csendjét őrizze egy láng,
Benned s bennem égjen még sok éven át.
Minden lobbanása egy pillantás lehessen,
Soha ne múljon el, legyen ez örök szerelem.
Hamvadó parázsból született ajándékul újra,
Vigyázzunk rá, óvjuk, vihar többé el ne fújja.
A parázsból született láng lobogjon örökké,
Szeressük egymást, ma, holnap ... s örökké.
Hluhov Roland: Új esély
Nem e világhoz tartozok?
De szível, rendelkezek,
ami érted is dobogná.
Csak egyszer meghallgatná.
Szeretném mondani, barát,
mely bennem arca még él.
Még Ő engem szeret?
Szavaimat megismernél?
Az emlékek hozzám szólnak,
mely szépeket sorolnak.
Bocsánatkérésre gondolva,
kis szeretetre kívánva.
Nem kell hozzám szólnod,
ha szeretsz, mosollyal jelezd.
Nekem evvel ajándékot adsz,
mire új barátot kapsz.
