Leírnám amit érzek. De nem lehet, mert félek. Félek attól, hogy szembenézzek a jövőmmel, a jelenemmel s a múltammal..
A jelenem sem tartalmaz kevesebb kérdőjelet, mint a múltam.. Utálom ezt az egészet!
Amikor haladsz egy "kijelölt" úton, tudod, hogy érnek majd meglepetések. Azt is tudod, pont akkor, mikor legkevésbé számítanál rá..
S még fény sincs mi útat mutatna, csak mész és reméled, hogy jó írányba indultál..
De egyszercsak Valaki kérdez, s fenn akad a szavad, pillanatra megáll a szíved, az agyad kikapcsol, az érzéseid fojtogatnak..
Nem tudsz felelni, nem is akarsz, mert félsz.
Félsz attól, hogy szembesülj vele "Minden elveszett!!"
Félsz azt érezni, ami valójában van.
Vagy attól tartasz, hogy nem az érzéseiddel van a baj, hanem a bizalommal..
Mert nem tudod, hogy rámerd e bízni az Életed Valakire.. Mert nem tudod, Ő rád bízná e sajátját?!
Mikor egy pillantásban minden benne van, mikor úgy érzed a világ omlik össze..
Mikor tudod mi lenne a helyes, de nem teszel semmit, vagy csak egyszerűen mész a fejed után..
Mikor már ott vagy, nem érdekel semmi!!!
Mikor érzed, hogy Te sokkal többet teszel, mint..
Mikor érzed, hogy Te jobban, mint..
Mikor Te érzed, hogy még van..
S mikor már úgy érzed, nincs miért!
Mennék ameddig van bennem élet, csinálnám míg testem bírja, hagynám ha tehetném.. De nem lehet. Bárcsak, meghalna szívemben minden érzés..
Nem akarok semmit, csak hogy egy kicsit..
Ha tényleg kőből lenne, mennyivel egyszerűbb lenne minden.
Nem gyötörnének gondok, bajok.. S lehetnék ugyan olyan sekélyes, felszínes, mint akárki más..
Az ilyenek tudatlanságukból eredően boldogok. Élnek, mint hal a vízben. És mosolyognak!
Ismerek egy lányt, mosolyogásra anatómiailag alkalmas, de őszite(ség) érzelmek nélkül, hát nem az igazi.
Távolról ki lehet szúrni az ilyet. Gyűlölöm az Ilyeneket!
Nem érdekel, hogy ki miért nem mosolyog, sokkal inkább az izgat ki mért teszi, ha teszi..
Napszemüvegem mögé bújva, filmet nézve próbálom elterelni gondolataimat. (Sikertelenül!!!!)
Erőt kell merítenem, mert hosszú hetem lesz.. És érzem, hogy szakad lassan ketté szívem, hogy hal meg bennem minden öröm, boldogság, mert egyfolytában küzdenem kell.. Még mások helyett is..
"Hosszú út áll még előttem.. Nehéz a terep, izom szakad bele, szív nem pihenhet.
Ilyet nem győz a képzelet, nem érinthet a szeretet.
Lehorgasztod fejed, míg megkötözik kezed.
Löknek, rúgdosnak. Ha nem mész meghalni, ott hagynak.
Menned kell, hát kellj fel!! Erőd el ne hagyd, meg ne add magad. A düh mi mellkasod nyomja, elődeid hangja.. Kik porba vesztek, kiket el se temettek.
Egy a fontos most, Te -még- nem vagy halott!"
-----------------------------------------------------------------------------------
Kiderül még, hogy mért Érdemes élni, vagy miért Érdemes meghalni! Csak remélni tudom, hogy van bennem elég erő, hogy küzdjek.. Mert ha nincs..
