Valami elmúlt..
Valaminek vége. Megszakadt bennem valami. Érzem, mintha üres lennék.. Nem dobban úgy a szívem, nem olyanok az érintések, a pillantások, a mosolyok..
Mint amikor utazás előtt még megöleled a társad, mint amikor a búcsú, csak valaminek a kezdete...
Nem érdekel meddig kell menned, vagy hogy hova sodor az élet..
Mert már minden mindegy..
Amikor ülsz a vonaton és egy karlánc minden emléked.. Vagy egy óra min a gravírozás mutatja, mikor és miért kaptad anno.
Csak rápillantasz és tudod, hogy hol is helyed.. Nem kellenek szavak, elég a gondolat puszta léte s az, hogy tudod ki vagy!
Nem kell tökéletesnek lenned, elég ha megpróbálsz a jó úton járni..
Minden kicsiben kezdődik..
Meg kell tanulnod, hogy nem siettetheted a dolgokat, nem szabad..
Mert nagyon megbánhatod még,de akkor már késő..
Mint amikor lovagolni tanulsz. Nem a vágtával kezdesz..
Előszőr megtanulod felszerszámozni a lovat.
Majd megtanulod, hogy ess le róla, hogy ne törd össze magad.. A sorrend nagyon fontos! Mindent a maga idejében.
Más...!!
Az álmaim is gyötörnek. Van, hogy elaludni is félek, de mégis mikor behunyom a szemem..
Szinte magam előtt látom.. Aztán mikor felébredek az éjszaka közepén, nem értem mi van velem.. Pedig pontosan tudom mi bajom!
Elszorul a szívem, mikor eszembe jut. De nem tehetek semmit. A napjaim többségében ekörül forognak..
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.
Hiánya még a mai napig is megvisel. :(
