-Ha ez az ára annak, hogy újra megcsókolhassalak..
Nem szóltam, csak hagytam hadd fejezze be mondandóját.. Néztem, hogy játszanak szemében a fények, próbáltam megfejteni sejtelmes mosolyát. Ez nem bizonyult egyszerű feladatnak.
Ülsz és nézel engem.
Mosolygok, de szívemben értetlenség és zűrzavar.
Próbálom megérteni saját magam, téged és a benned tomboló vágy forrását.
Ahogy telik- múlik az idő egyre világosabbá válik. Helyrehoznám, de már nem lehet.
Így pusztán felszegett fejjel, üveges tekintettel viselem, amit rám szabott az Élet.
Üresek és szürkék a minden napjaim... Mert Te nem vagy sehol, kerestelek egy darabig.
De meguntam..
Meguntam, hogy remélek, s minden alkalommal csalódnom kell.
Lesznek majd olyan napok, mikor felébredsz s rájössz..
Idegen fekszik melletted, de akkor már nem foghatod meg a kezem..
