Vasárnap este érkeztünk haza Petivel. Ami nekem nagyon megnyugtató érzés volt. Édesanyukámék igaz, hogy délelőttre vártak minket, de este is örültek nekünk:)
Az ágyam változatlanul is kemény maradt:) Meg is éreztem ezt, nagyon fájt ma reggel a derekam, a vállamnál valószínű légbuborék van:(
Forgolódtam és sokszor felébredtem. Aminek az az érdekessége, hogy úgy aludtam, mint egy kisgyerekes anyuka.. Úgyanis mindig felébredtem.. És leellenőriztem, hogy be van e takarva, nincs e kint a dereka..
Emlékszem, hogy éjjel kicsit beszélgettünk is..
-Gyere kijjebb! - halkan mondtam neki.
-Most jó így.
-Biztos?
-Aha.
Voltak pillanatok mikor ledöbbentem, az éjszaka kellős közepén.. Soha nem hittem volna.. Meg a tegnapi nap is.. Két év alatt nem láttam, még sose ilyennek.. Tetszett!
Egy vicces, humoros férfit, aki hülyéskedik, felszabadult, nem nyomasztják gondok.. Tátva marad még most is a szám, ha bevillan egy két kép.. :)
Tudtam szívből moslyogni, maradéktalanul jókedvűen..
Fura érzések kavarognak bennem.. Emlékek jönnek elő.. "Milyen volt és milyen lett.."
Néha vannak percek mikor csak nézem..
Lehet fel sefogom mit mond épp akkor, mert nem is ott járok..
