Hullott a hó és én csak az eget néztem a kocsiból kiszállva. Hagytam, hogy arcomra hullva olvadjanak el a pelyhek. Halk zene szólt, a gondolataim kavarogtak, akárcsak a hópelyhek a szélben.. Sok volt egy kicsit ez az este nekem, de hálával tartozom.
Tudtam, hogy a Barátom. Tudtam, hogy mindig meghallgat, ha kérem s még kimondatlan kérésem is érti. De most, olyat kaptam Tőle, amit még senkitől. Lehetőséget. Kicsit sem bántam meg, hogy éltem vele!!
"A kezem fogta, de lelkem simította. Hangja fülemben visszhangzott, de szívemnek békét adományozott. Tekintete, tekintetemben tükröződött,lényében a hit ösztönzött. "
Éreztem, ahogy mondatról, mondatra könnyebb lesz. Ám ugyanakkor azt is éreztem, hogy ered meg könnyem.. Hogy a fájdalom újra átjárja minden porcikám.. Éreztem, amint előjönnek a temetni próbált emlékképek, érzelmek, félelmek és kételyek. Hallgatta figyelmesen minden szavam, nem szólt közbe, s ha kellett velem hallgatott! Voltak percek, mikor úgy éreztem megfulladok és voltak pillanatok mikor azt hittem meghalok.. Mert Bennem is meghalt valami! Akkor és ott? Dehogy.. Már sokkal korábban! "
