Mindent sötétség borított, az ég alja lassan kezdett vörölesni.. Mint kiderült vagy vért ontottak az éjjel, vagy esni fog. Mivel egész nap egy csepp eső sem esett valószínűbb, hogy valakinek kioltották az életét.
A reggelen túljutva világosodni kezdett, én pakoltam, majd felkerekedtem.. Neki vágtam a városnak!
A buszmegállóban várakoztam, összefutottam a volt osztályfőnökömmel. Beszélgettünk pár percet, majd befutott a busz. A buszmegállóban maradtunk még vagy tíz percet. Nehezen tudtunk elindulni, majd nem sokkal messzebb egy játszótéren kötöttünk ki.
Beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. : ) Aztán fázni kezdtem és átültünk egy másik padra, oda ahol napfény is ért Bennünket. Simogatott a nap fénye, olyan jó érzés volt, ahogy átjár a meleg, egy idő után már égetett a nap.. De nem bántam, mert már nem fáztam...
Nem sokkal későbbmegszólalt a telóm, hazamentünk, ebédeltünk, családdal voltunk. Jó volt együtt látni a kis csapatot. Mivel, hogy a családom tágabb tagjai is megtiszteltek Minket. Meglátogatogattak a Krisszék. : ) Mátéstól!! :D
Olyan kis tündérke ez a gyermek, csak még nagyon új neki ez a környezet. : ( Sokat sírt, de nem baj, megyünk mi még Kertbe.. : )
A délután gyorsan elillant, mire észbekaptunk ment mindegyikönk busza.
A Momentum: dobás, elkapás, szívhez húzás. (Teljesen egyszerre!)
Ez egy nagyon jó nap volt!
