Minden összefolyt.. Alig emlékszem, hogy mit mondtam... De az amit éreztem, mikor rám nézett, mikor láttam, hogy mondani készül valamit, mikor sóhajtott, mikor minden egyes perc várakozással telt..
Mint egy gyerek aki a büntetésre vár, mert rosszat csinált. Csak hallgattam, hagytam hadd korholjon, hisz megérdemeltem.. Magamban mégis reménykedtem, hogy elhallgat talán meghallgat, de nem tette.. Csak mondta, mondta,mondta és mondta...
Aztán egyszer csak lendült a keze, már előre láttam mire készül, de nem védekeztem. Engedtem,könnyek sem fakadtak belőlem, ám mikor újra ránéztem éreztem, hogy daccal a pillantásomban még mélyebbre döföm a szívében a kést..
Nem szólt már semmit, két keze a semmibe lógott, tekintete hirtelen üres és fagyos lett, teste merev a görcstől.. Megöleltem, mert mást nem tehettem... Ütésének helye égetett, felperzselte a bőröm.. Éreztem, ahogy jég hideg keze végig siklik a hátamon, lassacskán karjaiba font, nekem pedig még a lelkem is fázott.. Szabadulni vágytam volna, de nem eresztett.. Szorított, ahogy csak bírt én pedig alig kaptam levegőt..
