Élet hétköznapi Csodái

 És ez tényleg így van.

Mint ahogy ez is!!!

Imádom a régi szerelmes történeteket hallgatni, figyelni mások arcát, hogy játszanak a ráncok, hogyan fénylik valaki szeme ki fiatalkorának nagy szerelméről beszél, a keze hogy mozog mikor hirtelen emeli és ingatja a levegőben, mint mikor a szél játszik a szárítón pihenő ruhadarabokkal.

Csak elképzelésem, pusztán halvány sejtelmem lehet a számukra valósággá vált boldogságról, amiben nekem talán sosem lesz részem.

Ha nem vagyunk azok, akkor nincs értelme semminek, mert olyan mintha ingoványra építenénk házunkat... Pedig biztonságban csak a hegyekben, sziklaszilárd talajon lehet.. Hiszem, hogy lehet boldog egy igazán őszinte kapcsolat, mivel lehet, hogy az igazság nagyon fog fájni mikor szembesülni kell vele.

De tapasztalatból tudom sokkal rosszabb érzés mikor az válik nyilvánvalóvá a másik nem bízott bennem eléggé, ahhoz hogy elmondjon nekem valamit, megossza velem félelmeit, kételyeit, érzéseit... Mi emberek hajlamosak vagyunk évtizedeket leélni úgy egymás mellett, hogy igazából semmit nem tudunk arról, akihez hozzá mentünk, vagy elvettünk.

Szerintem ez olyan igaz!!!!

Mint ahogy ez is, bár érzésem szerint nekem viselkednem sem sikerült megtanulni.... xDD

Igyekszem önmagam lenni mivel már mindenki más foglalt, igaz néha magam is meglepem mennyire bolond és együgyű tudok lenni... :D