Élet hétköznapi Csodái

 Maradjunk annyiban, hogy éjszakás műszak.... JÓ ÉJT!

Komolyan mondom olyan álmaim vannak, hogy csoda még nem kergültem meg... Elegem van, hogy nincs egy nyugodt éjszakám...

Minden éjjel van valami különös, szürreális, borzalmas, ijesztő álmom ami miatt úgy riadok fel mint akit meg akarnak ölni és az életéért fut: zihálok, remegek, szúr az oldalam...

Most komolyan ez normális?!

Nehezen alszom el, alszok pár órát és baromságokat álmodok összevissza, legjobban a visszatérő hülyeségeket szeretem...

Mikor ugyanaz az álom apró változásokkal de visszaköszön, egy héten többször is.. Mint valami kisfilm, amit ismételnek a moziban. Néha már azt sem tudom, hogy tényleg álmodok, vagy csak ébren kalandoznak el ennyire gondolataim... Mert mikor felébredek nem tudom, hogy nem rég sikerült elaludni, vagy még ébren voltam... Összefolynak az órák, a napok, az éjszakák...

Na most hajnali is szép álom volt! Reggel már olyan hangulatban ébredtem, mint aki a kivégzésére készül... Teljesen megfagyva, gépiesen mozdulva, kissé zombi stílust felvéve közlekedtem a lakásban.. Most már kicsit jobb a helyzet, de szerintem állva el tudnék aludni, ülve már sikerült bebóbiskolni... :/

Valahogy olyan fura hangulatban vagyok, mint aki nem találja önmagát, mint aki rossz úton jár...  Mintha nem ebbe az irányba kellene haladnom, mint amerre most haladok.

Olyan megmagyarázhatatlan ez az érzés, ott van benne annyi kétség, félelem, kérdés, remény és aggódás...

Néha már úgy érzem megbolondulok, máskor meg kb. egy teáskanál érzelmi szintjén állok. Még magamnak is sok vagyok néha, mit gondolhatnak mások?!

Rémisztő! :D

Na... 20.-ával munkába álltam.. Te jó ég! Ennél szarabb helyre nem biztos, hogy mehettem volna. Na mindegy! Ez van, ezt kell eltűrni... Remélem lesz más lehetőségem mert itt meg fogok bolondulni. Hétfő óta nem találkoztam Édesapámmal, ma beszélgettünk, panaszkodtam, hogy fáj a lábam.. (Ez még mindig a motorbalesetes lábam tavalyról.)

Recseg ropog, feszül, és rohadtul fáj... Aztán szépen le lettem tolva, hogy majd megszokja, meg elmúlik, meg cipőt kell váltani ha úgy van... A 10 perces kaja szünet arra is alig elég, hogy elmennyek pisilni nem, hogy az épület másik végében lévő öltözőbe cipőt váltani.

stb.

Meg van a szerződésem, sikerült mindent elintézni... Tegnap eléggé rohangálós napunk volt Édesanyukámmal. Apeh, Oep, Melóhely... Tesco... ÁÁ.!! Még jó hogy kocsival voltunk.

Ma reggel Timi ébresztett, majd mikor megtudtam mit szeretne ketté állt a fülem, talán azonnal fel sem fogtam, illetve felfogtam csak nem az Ő szemszögéből néztem a dolgot...

Egyből a melegváltás fogalma ugrott be, Én ma mennék ki, ŐŐ pedig ma jönne haza... Pont kerülnénk egymást! Na nem... Ezt nem akartam!

Minden egyes perccel közelebb kerülök hozzá, minden egyes nap közelebb visz a célomhoz... Vagy pedig a világvégéhez! 

Úgy néz ki sikerült elhelyezkedni de nem akarom elkiabálni, remélem minden simán megy majd. És hamar belerázódok a napokba, nem akarok kudarcot vallani, és a pénz is kell! :(

Annyira szeretném végre valahogy mozgásba hozni a dolgokat, de a rajtam kívülálló erőket nem tudom irányítani, befolyásolni. Az az ami az én életem befolyásolja!   

(József Attila) 

Gondolkodik a kutyám. Imádom.

:)

Időközben leesett valami nagyon sok fehér izééé... :D

A bögrémet beépítettem...

Majd kivettem de a helye megmaradt... : )

Mélységes elnézéseteket szeretném kérni amiért mostanság hanyagolom a blogom szerkesztését!

Ennek nagyon sokrétű az oka!

Jelenleg munkakeresésben vagyok, mert a családi nyugalom került veszélybe!

Igyekszem frissíteni, új képeket feltölteni, úgy "vinni a boltot" mint még pár hónappal ezelőtt!

Megértéseteket Előre is Köszönöm:

SzappaBuborék

 És ez tényleg így van.

Mint ahogy ez is!!!

Imádom a régi szerelmes történeteket hallgatni, figyelni mások arcát, hogy játszanak a ráncok, hogyan fénylik valaki szeme ki fiatalkorának nagy szerelméről beszél, a keze hogy mozog mikor hirtelen emeli és ingatja a levegőben, mint mikor a szél játszik a szárítón pihenő ruhadarabokkal.

Csak elképzelésem, pusztán halvány sejtelmem lehet a számukra valósággá vált boldogságról, amiben nekem talán sosem lesz részem.

Ha nem vagyunk azok, akkor nincs értelme semminek, mert olyan mintha ingoványra építenénk házunkat... Pedig biztonságban csak a hegyekben, sziklaszilárd talajon lehet.. Hiszem, hogy lehet boldog egy igazán őszinte kapcsolat, mivel lehet, hogy az igazság nagyon fog fájni mikor szembesülni kell vele.

De tapasztalatból tudom sokkal rosszabb érzés mikor az válik nyilvánvalóvá a másik nem bízott bennem eléggé, ahhoz hogy elmondjon nekem valamit, megossza velem félelmeit, kételyeit, érzéseit... Mi emberek hajlamosak vagyunk évtizedeket leélni úgy egymás mellett, hogy igazából semmit nem tudunk arról, akihez hozzá mentünk, vagy elvettünk.

Szerintem ez olyan igaz!!!!

Mint ahogy ez is, bár érzésem szerint nekem viselkednem sem sikerült megtanulni.... xDD

Igyekszem önmagam lenni mivel már mindenki más foglalt, igaz néha magam is meglepem mennyire bolond és együgyű tudok lenni... :D

 Tegnap volt egy éve....

És nem arra gondoltam!!!!!!!!!

I G E N!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))))))))))))))))))))))

Na az az ami egyáltalán nem megy normálisan mostanában!!! Elegem van!!!

Szerintem már nem maradt könnyem mára, mert tegnap elsírtam az összeset!!!

 Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

"Az igazi szeretet szabadságból van szőve. Ezért eltéphetetlen. Nincs benne enyém, tiéd, nincs benne félelem. Ez az, amit nem ismerünk - mert nem tudunk igazán szeretni."

Ez nagy titok. Nekem is gyakran az, pedig tudom, hogy így van. Én is úgy vagyok vele, hogy örökké féltelek! Ha nem vagy a karjaimban, ha nem érezlek és ölellek görcsösen, félek, hogy elvesztelek. Elmész, elfejtesz, nem szeretsz már, meghalsz - és soha sem látlak többé.

Ha nem vagy mellettem, ha nem birtokolhatlak és érezhetlek a közelemben - úgy érzem, elveszítettelek. És mégis, látod, az történt velem, réges-régen, hogy életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utána haltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb, de azt mondtam magamnak: Ha Ő AZ, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte!

De ezt nem én mondtam. Én állandóan zokogtam. Főleg éjszaka. Minden fájdalom éjszaka fáj jobban. Ezt egy magasabb hang mondta bennem, egy bölcs hang, aki nevelt engem, s aki tudta, mi az a szeretet. És képzeld: visszajött! Öt év után! Öt hosszú év után. Visszajött egészen másképp, mint ahogy elment. Én is megváltoztam, teljesen, és visszajött.

Azóta vele élek, több mint egy fél évszázada. Abban az öt keserves évben tanultam meg, mi az IGAZI SZERETET. Nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen.
Mindig megmarad.

Megöregszel - de megmarad. 
Megbetegszel - megmarad.
Meghalsz - megmarad.
Nem érzelmi összehangoltság - hanem összetartozás.

Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.

Azt mondod, mint a bölcs halász: "Azt csinálsz, halacskám, amit akarsz! Oda úszol, és azzal fickándozol, akivel csak akarsz. Tőlem nem tudsz elválni, ha igazán szeretsz és szeretlek - a háló végtelen!"

Ugye tudod, hogy az Igazi Szeretet ritka?

https://www.youtube.com/watch=C2eY3YUfanU&feature=results_main&playnext=1&list=PL5AC3C196655A4D87

Ludas Matyi

https://www.youtube.com/watch?v=U1bWx7iPOjU&feature=related

Olasz meló

 Azt hittem eljön végre a holnap... El is jön, csak nem úgy ahogy Én szerettem volna.

Volt óvodás társam kisfia...

Pokoli napok elé nézek és csak remélhetem, hogy túlélem... Remeg a gyomrom, fáj a fejem, nehezen kapok levegőt..

És még csak ez a nap is most kezdődik... Éjszaka alig aludtam valamit, mikor meg sikerült elaludni akkor meg az álmaim gyötörtek. Remek!

Mi vár még ma Rám?

 Szeretlek

00:04-el én voltam az első köszöntő.. Istenem én se vagyok normális, legalább reggelig várhattam volna.. :(

Felhívott és megköszönte, hogy gondoltam rá. Aranyos volt!

Napról napra csak nehezebb... nem tudom mit reméltem?! Hiszen nem hihettem hogy idővel könnyebb lesz elviselni.. Mert ez elviselhetetlen! Elegem van és fogalmam sincs mit tegyek... Illetve tudom, de azt nem akarom...

Abba belepusztulnék, túlélném... de akkor sem!

Egyszerűen nem megy az alvás... Volt egy pont, ahol azt tudtam volna mondani: Oké akkor most alszom!-, de nem ment egyszerűen nem tudtam úgy helyezkedni, hogy az nekem vagy egyáltalán bárkinek is jó legyen.

Itt kell tisztáznom, hogy ma együtt aludtam egy üveggel, a mobilommal, a párnámmal, meg a lovaimmal... Szóval bárhogy ügyeskedtem sehogy sem volt jó! Olyan nincs, hogy mindig mindenkinek jó legyen valami, vagy akkor vagy közbe vagy utána nyitja ki valaki mindig a száját.

ÁÁÁÁááááá.... Nem bírom!!!!!!!!!!!!!! Megállás nélkül röhögök.... nem nevetek! Hanem szószoros értelemben röhörgök.... XDDDDD

Nem bírom.... xDDD Mindenem fáj annyit röhögtem!!!!!

Már reggel mikor egyet nevettem akkor éreztem, hogy fáj a hasam.. Hirtelen nem is értettem, de aztán benyomtam egy vidit és utána beugrott mi lehet a baj... :DD

Végem volt.... Utána és közbe nekiálltam fordítani ami szépen is ment egy ideig, a négy óra húsz perces elalvás dacára...  Reggel 08:30-kor ébredtem és kiakadtam, hogy az ébresztőm nem szólalt meg.. Kiderült, hogy 08:35-re húztam. Na mondom akkor nem veszem el a kenyerét szegénynek, megvártam azt az öt percet. : ) Lassan reggeliznem kéne, mert még semmit sem ettem, de lehet nem is kellene...

Újévi fogadalom? (Három napig nem eszek semmit!!!) xD

Kellemes Napot Mindenkinek! : )

Az újév első napján nyakig merültem az angolba..... Muszáj kell, mert különben mindent elfelejtek... és azt nem akarom!

Tegnap nagyon megütött a pia, pedig nem ittam sokat a baj a meleggel és az éhgyomorral volt inkább... De azért hajnali 02:45-ig kitartottam. xD

Majdnem neki álltam verset írni... De aztán tarkón vágtam magam és lefeküdtem. Lehet lassan nem ártana reggelizni... : )

Ez egy húzós nap lesz! És még a napszemüvegem sem találom... xDD

 Boldog Új Évet Kívánok minden Kedves Olvasómnak! : )