Próbálok, oly hittel tekinteni rád, mint régen.. De félek!
Próbálok, úgy gondolkodni, mint régen.. De félek!
Próbálok, úgy hinni, mint régen.. De félek!
Próbálok, beszélni, de nem tudok, csak hallgatni.. De félek!
Próbálok bízni, de nem tudok, csak kételkedni.. Félek! 
Nem tehetek egyebet csak elfogadom, beletörődök.
Próbálom elfogadni, de nem megy.. Próbálok beletörődni, de nem megy..
Nem érdekel, míg próbálkozok! De, ha már nem próbálkozok, mikor már végleg feladom..
Az igazi kudarc az, mikor feladjuk! Mikor feladjuk álmainkat, melyeket zseblámpával a takaró alatt szövögettünk bohókásan.
Mikor feladod a vágyaidat, melyek a lelkitársadhoz fűzödnek, barátaiddal kapcsolatosak.
Mikor érzed, hogy minden ami Te vagy szertefoszlik lassan..
Megváltozol. Csendes, visszahúzódó leszel, kevesebbet mosolyogsz, van hogy eszedbe jut.. Magadban el is húzod a szádat,de az is inkább fintor, mint mosoly..
