Már az utolsó napokat tapossuk... A családom is tűkön ül, én meg tiszta idegbaj vagyok...
Alig alszok valamicske órácskákat éjjelente, minden gondolatom gyötör és szerintem lassan az üldözési mániám is kicsúcsosodik.. Nem sokáig fogom így bírni, még jó hogy csütörtök van... Gyorsan el fog menni ez a nap is, ma jön Süsü is.. Elköszönni persze!
Aggódik értem és nagyon félt... Ahogy a szüleim is... Én csak remélni tudom, hogy jó helyem lesz, és nem lesz semmi gáz...
Kicsit aggódok a klíma változás miatt... Nem tudom, hogy fogom bírni a folyamatos hideget, esőt, párát. Most is süt a nap, meleg van, fülledt meleg.. Ma is esni fog... De legalább meleg van és süt a napocska is, ki lehet nyitni az ablakot...
Amúgy is hajlamos vagyok depresszióra, ezt még jobban fokozza az eső, a pára, hogy nincs napsütés... : (
Majd valahogy túlélem!
