Az éjszaka nyugalma a reggelemre is kihatott. Meglepően jól vettem a helyzetet, "újra alszik valaki mellettem".
Nem forgolódtam, csak voltam a magam térfelén:) Bár reggel egymásra nézve olyan furi érzésem volt, beszélgettünk egy keveset Hajni nénivel. Majd megfogta a kezem és "kéz a kézben" feküdtünk tovább. Jó, hogy itt van! Szeretek vele lenni, néha a nevetésében meghallom Jani bácsit.
Előjönnek az emlékek. Tegnap mikor bementünk a lakásba, ahogy beléptem és Ránéztem a székére.. Mintha Ő köszöntött volna.. "-Szerbusz Bernadett!"
Magam elött láttam a tekintetét, azt a szeretetteljes pillantását, amivel mindig nézett Rám. Hiányzik!
"Valaki hiányzik, valaki elment.. Többé már nem látom, hangját nem hallhatom. Így az emlékeimből kell táplálkoznom. S hogy volt nem tudja senki, de, hogy már nincs azt Mindenki Érzi!"
