A tegnap reggel furán idnult, lassan sikerült elindulnunk Pécsre. Sok kép készült.
Akkor lássuk:)
A régi "fekete gyémánt kertben":)
Marcipán kaktusz:)
Szökőkút.
-Igen.. És akkor ott majd jobbra fodultok.. :)
Utcai zene is volt..
Sétáló utcából nézve.
Kissé kihalt..
Jó időnk volt, sütött nap és simogatott a szél. Szebb napot kívánni se tudtunk volna a kirándulásunkhoz.
A Mocim!!:D
A színe is eszméletlen.
Bezzeg a Mi időnkben, még a suliból lopott krétával rajzoltuk az Ugróiskolát:) De ha bénák voltunk és nem tudtunk krétát szerezni, akkor kis kavicsokkal oldottuk meg a dolgot. :)
„Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.”
(Thomson,Helen)
Macik minden mennyiségben. :)
Ez már a Rácz tanyán készült. Nagyon édes volt a leányzó:)
.jpg)
Az asztalunk távlatából.
Panoráma.
Párban!
Csikóval:)
Ramóna
Ebéd utáni szieszta.
Minden elfogyott... Bár utólag belegondolva, nem biztos, hogy fontos az hogy éhes e az ember vagy sem..
Nah, oda kellett volna feljutni, és onnan fényképezni:)
Az egyik elmeséli a másiknak, a titokzatos lánc egyre hosszabb lesz, és az, amiről az író azt hitte, hogy magányos munka, egyszer csak átalakul: híd lesz belőle, csónak, amelynek segítségével a lelkek közlekednek és kapcsolatba kerülnek egymással. (Paulo Coelho)
Tópart
Édesanyukám behajolt ám:)
Kalóz rév:) szekcsőn
Aztán meg sem álltunk Pörbölyig. Ott is voltunk egy keveset anyák napját korábban megköszöntöttük:) Jó volt a hangulat. Levezettem vagy kétszáz kilométert a nap folyamán, és a végén kezdtem el élvezni!:)
Aztán jött egy telefon ami rövidtávon az estémet érintette.. Beállított Peti. Beszélgettünk, sokat és sok mindenről. Fura és zavaros érzések kavarogtak bennem. Nem igazán találtam a helyem.
Itt éjszakázott, beszélgettünk, úgy talán mint eddig még soha, néha még is olyan érzésem volt, mintha már átéltem volna ezt egyszer.
