| Ez ám a fejléc:) | |
Köszönöm a hozzászólásodat. Az érdekelne, ha már elmesélted a saját helyzetedet, hogy mi lesz az a "valami", amitől úgy fogod érezni, hogy le tudod élni az életedet valakivel? Nekem ez nem tiszta, hogyha "megtaláltad a párodat", akkor mégis miért nem érzed azt, hogy "együtt tudnál élni vele"? Ha azt mondanád, hogy ő az, akivel 2-3-4 stb év múlva össze fogsz házasodni, és majd 23-24-25 vagy akárhány évesen gyermekkel ajándékozod meg, és aztán lesz még 2 másik gyermek, akkor érteném, hogy "nem most", de azért megvan a bizalom. Gondolkodtál már esetleg azon, hogy ő vajon mit érezhet emiatt? Nekem 21 évesen lett egy 17 éves párom. 2 év múlva megkértem a kezét a szüleitől. 23 éves voltam, és legalább azt szerettem volna tudni, hogy ő mit akar. Kiderült. Sosem lett a menyasszonyom. 1 hónap múlva szakítottam vele. Lehet húzni, halogatni az igazság kimondását. De nagyon fájdalmas volt annak idején 2 év után megtudni, hogy mi a valóság. Elvesztettünk mindketten 2 évet. Illetve ő nem, hiszen neki mindegy volt, mi van, nem foglalkozott hosszú távon még az élettel. Én viszont igen. Tudd, hogy kényes dologgal játszol, amennyiben a párod komolyabban gondolja, mint te.
Feladó: Bernadett
Elküldve: augusztus 4. 7:09
Címzett: Tövisháti András társkereső tanácsadó
Tárgy: RE: „Feltűnő, vagy nem fontos?” című blogbejegyzése
Hello!
Olyan az élet,megtaláltam a párom aki igen komoly elhatározással áll mellettem.
Esküvő,gyerekek... És boldog öregkor.
De én őszintén megmondtam neki,hogy addig nem fogok férjhez menni,míg nem érzem azt,hogy "Igen én letudom élni az életem ezzel az emberrel." Nem mondott semmit,tudtam,hogy nem feltétlen esik neki jól amit mondok de ez az igazság,és egy kapcsolat az Őszinteségre, Hűségre, Tiszteletre épül. A válás valóban nem olcsó,de olykor ez az egyetlen kiút.. Az orgazmusokra valóban nem fogunk emlékezni,maximum ha valamilyen okból kifolyolag "Feltűnő volt." Ellenben minden olyan szituációra,amelyben partnerünk "megalázza" a bolti eladót,vagy belerúg a szomszéd macskájába,majd artikulátlan hangon folytatodik az "Édes szomszédi v(i)szony".
A férfi jellemét tükrözi,hogy mennyire boldog felesége,és mennyire tisztelik gyermekei.
Édesanyám Boldog. Őszintén Boldog. Én pedig Tisztelem és becsülöm Édesapám.
És ha nekem majd fele olyan jó házasságom lenne mint amilyen az ővék... Összetenném a két kezem és hálát adnék az égnek!!!
Ők nem feltűnőek,nem is vágynak figyelemre. Szeretik egymást,és a körülöttük élőket. A boltban megköszönik a visszajárót és mosolyogva elköszönnek távozáskor, a szomszéddal emberi hangon beszélik meg a problémát,és inkább etetjük a macskáit.. :)
Üdv.
Szia!
Na azért ez egészen másként hangzik ám... A jövőről csak annyit, hogy nem kifizetődő a tervezgetés elhanyagolása. Kell tudnotok azt, hogy merre mentek. Valahol olvastam, nem pontosan emlékszem: "Aki nem tudja hova indult, máshova fog megérkezni." Valószínűleg nem egészen így szól, de remélem, érthető. A mi saját példánk az volt, hogy mindketten elváltak lévén, 250 km (Pécs-Szolnok) távolságból találkoztunk. Kettőnknek összesen 3 válása, és 3 gyermeke volt... Az első hétvége az nagyon emlékezetes volt. A második is. Ő jött hozzám Pécsre. Akkor kértem meg a kezét. A 4. hétvégére megleptem egy új mobil telefonnal. 2 év hűségnyilatkozatot írtam alá. 4 hónap múlva költözött 2 gyerekkel 250 km-re. Az első találkozásunk 1. évfordulója volt az esküvőnk. Előtte a 40. születésnapomon volt az eljegyzés. Nem a gyorsaság számít, habár az a biztos, hogy a lassú dolgokat a legkönnyebb eltéríteni. Minket is ezren megpróbáltak... Ha nincs a flottás telefon, és nem tudunk minden nap 4-6 órát beszélni, simán kibeszéltek volna minket ebből a házasságból. Ráértek még, hova siettek, stb. Ha tudjátok, mit akartok, akkor van esélyetek, hogy megvalósuljon. Az Élet nem tűri a lassúságot, a céltalanságot, és a tétlenséget. Ha nem beszéltek meg egy haditervet, semmi esélyetek nincs. Próbálj megállítani egy görkorcsolyázót, aki éppen most tanul. És próbáld meg ugyanezt egy kamionnal, ami 120-szal megy. Ez alól nem tudod kivonni magadat. Nekem sem sikerült, mint azt az előző levelemben meg is írtam.
Sok sikert.
András
