"Nem is gondolnád mi veti meg lábát gondolataidban. Szavaidban lassan testet ölt.. S mire észbe kapsz már tetteidben is felüti fejét a féreg. Észnél kell lenni,mert megmérgezi a minden napjaidat!"
Ahogy az enyémeket is, sajnos nem figyeltem rá eléggé. Most pedig már ott tartok, hogy örülök, ha a napokat túlélem kétkedés,hitetlenkedés nélkül..
Nem tudom, hogy hol van a régi Önmagam.. Hova lett, mert a mostani csak szánalmas árnyéka az egykori határozott, talpraesett csajnak.
Mint akinek kihúzták a talajt a talpa alol.. Komolyan nem értem sajátmagam.. Valahogy össze kell szednem magam,mert bajba leszek ha ez sokáig megy így. Okom igazán nincs arra,hogy így érezzek,de valami még sem klappol..
...
Nem mondom mi ebbe az éjszakába!!!!!!!!!
