Most, hogy vége a sulinak és nem feszéjez a tanulás kérdése, néha úgy érzem magam mint egy csiga ház nélkül!! Nem mindig találom meg a helyem -most meg főleg- a napok óta szakadó eső gondja nyúvaszt ki..
Bár most egy fokkal jobb a helyzet, úgyanis megtaláltam egy számomra nagyon kedves cd-m. És most teljes hangerővel szól:) Még jó, hogy a szomszádasszony szereti a zenét:) Az úgyan már más kérdés, hogy milyen zenét szeret?!:)
Ákost hallgatok és elgondolkodok, hogy mi is az ami hiányzik, mi az ami már nincs meg bennem? Mi az ami kiveszett belőlem? És mikor?Hogyan? Mert nem vetem észre.. Csak most, de talán már túl késő!
“Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.” (Albert Schweitzer)
