Lassan visszakúszik az érzés, be a bőröd alá, akár a rüh.. Viszket, vakarózol de attól nem lesz jobb, sőt csak rosszabb!!
Aztán mikor csillapodik az érzés, vagy ami még jobb, szinte már nem is érzed.. Erre valami megint jön, szembesülsz vele és rádöbbenesz, semmi sem változott.. Csak annyira akarod, hogy ha a fáról leesik egy levél azt is szebbnek látod mint valójában..
Pedig a szomorú valóság teljesen más.
Te döntésed, hogy szúrod el. Leveted magad a szakadék széléről vagy lehajtod a fejed és visszakullogsz a helyedre..
Persze az elsőt mindenki úgy gondolja, könnyebb megtenni.. Pedig nagyon tévednek. Egyáltalán nem könnyebb..
Képzeljük csak el.. Valaki tériszonyos, és ott áll egy az alját szabad szemmel, nem látható szakadék szélén.. Nah?? És onnan vesd is még le magad??!!!! Úgye nem is olyan egyszerű ez!
Ha jobban belegondolunk, akkor megállapíthatjuk sokkal könnyebb "visszakullogni". Nem de?
Néha kérném, lökjenek le.. Mert visszakullogni nem akarok, de ha ahhoz sincs erőm, hogy levessem magam akkor valószínű, hogy még időre van szükségem.
Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek, tudatosak, civilizáltak, gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok, csak egy kicsit is, akkor egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg minket az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztönünk ellenére: fejlődünk. (Grace klinika c. film)
A gyógyításban a változás elkerülhetetlen. Az újításról szól minden. Semmi sem marad sokáig ugyanaz. A változást vagy megszokjuk, vagy elszökünk előle. De az igazság az, hogy minél inkább változnak a dolgok, annál kevésbé változik bármi is. És néha a változás jó.
(Grace klinika c. film)
