Gondolataim összekuszálódtak. Vagy lehet,hogy igazán nincsnek is gondolataim.. Gondolatlanul maradtam..
Talán nem is baj, nem kell mindig "okoskodni".. Néha jó csak úgy lenni, csendben, leengedett redőnyök mögött elbújni az utca zajai elöl.. Nem is tudom, hogy mi okoz igazán nagy fájdalmat.
A reggeli gyötrelmek, vagy az éjszakázások a gép elött, az egyedüllét, vagy a lassan visszafordíthatatlannak tűnő izolálódási folyamat.. Pedig azt hittem annak már rég vége, de most jövök csak rá, hogy még tart.
Élem az életem, emberekkel találkozom, beszélek a szülőkkel, a zene sincs velem mindig.. Mégis, mintha egy fal lenne köztem és a külvilág közt..
https://www.youtube.com/watch?v=TyYv4fbzlGo&NR=1
Alkonyat paródia:)
Közben találtam egy videót.. Hát, nem semmi:) Hát nálam nagy gáz lehet, ha ez a vidi a nap fénypontja!!:P Ez a hang amivel összerakták.. :P
Az a hely, ahol az optimizmus a legjobban virágzik, az elmegyógyintézet. (Henri Havelock Ellis)
Tarthatnak álmodozónak, bolondnak vagy akinek akarnak, mégis úgy gondolom: minden lehetséges.(Nicholas Parks)
A bánat és az érzékenység nem átmeneti állapot, melyet le kell győzni, ezek legyőzhetetlen és szükséges életérzések ebben a mai világban. Azt hiszem, csak a gyenge embereknek van szükségük örök optimizmusra. (Maxie Wander)
A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre. Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: "az önfeledésnek is megvan a maga öröme". Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosolyt. (Helen Keller)
És mi a kép lényege? Az,hogy ezt túlélte a pasas akinek a fejébe vágta a játszótársa egy csalásos perpatvar során...
http://www.technet.hu/hir/20100323/csalt_agyonszurtak_tulelte/
