Nem volt egyszerű a mai nap. Sem lelkileg, sem testileg...
Nem tudom mi van velem.. Éjszakánként felébredek, nem alszom rendesen, álmok, vágyak gyötörnek. Reggelente úgy érzem magam, mintha semmit nem aludtam volna.
Mintha sötétben tapogatóznék, mintha keresnék valamit, vagy valakit..
De nem tudom, hogy merre menjek, vagy csak egyszerűen álljak meg..
Néha jó lenne érezni, látni, hallani, megélni, átélni, kicsit belehalni a kínba..
Mikor érzed, hogy a karodon ül, majd ott is alszik el...
Mikor hozzád bújik, érzed a szuszogását, minden apró rezdülését, egyenletesen lüktető szívdobogását.
Nem érdekel, ha összenyálazza a felsőm.. Csak azt lesem, hogyan is jó neki.
Édesen aludt. Szívem szerint így maradtam volna még sokáig, de inkább elfektettem az ágyon.
Ha sétálni megyünk óvatosan fogja meg a kezem, tesz pár lépést még bizonytalanul, aztán már érzem..
Bízik bennem, elfogadott és ez számomra csodálatos érzés.
Minnél többet vagyok Vele, annál jobban érzem mire is vágyom igazán.
Mi az ami bennem ég, mi az ami mindennek a mozgatórugója.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a kisfiú. Édes a mosolya, szép szemeiben huncut fények villannak fel, mikor rám "kukucskál".
https://www.youtube.com/watch?v=AjowKxH5N-M&feature=related
Komár László- Húsz év múlva
https://www.youtube.com/watch?v=Dhz3x_4TXds&feature=related
Princess Fantaghiro
