21.-én lementünk Pörbölyre. Volt valamiféle főzőversenyszerűségnek álcázott, gyenge próbálkozás.
Ez katasztrófa volt!! Főleg, hogy Édesapukám a zsűrizésbe belevette a Páromat is. :/ Na mindegy! Aztán mikor végeztek, végre én is kezdtem jól érezni magam.
Táncoltam!!:) Fenomenális érzés volt az aszfalton, apró kavicsok kíséretében, mezítlábasan ropni:P
Párom lenyűgözött az este folyamán. Megvillantotta tánctudását:) Amin azért még van mit csiszolni:) De nem panaszkodhatok! :P
Oda-vissza én vezettem. Szuper érzés volt!! Éreztem a hibáimat, szinte hangosan hallottam a gondolataimat a nagy csendben. Senki nem beszélt senkivel, zene is csak elvétve szólalt meg.. Én pedig élveztem ezt!
Tegnap olyan pofont kaptam az Élettől..... Igaz, hogy nem dől össze a világ, de nekem nagyon fájt!!!! Nem volt egyszerű a tényekkkel szembesülni.. Nagyon Fájt!
Az éjszaka nem tudtam kipihenni magam, egyszerűen nem ment. Kutyaugatás, macskák vernyákolása, szomszédok örűltködése.. Nem tudtam nyugodtan aludni!:(
Reggel pedig koránnak éreztem a hat órát... :/
