Tegnap este olyan 20:30-kor feküdtünk le aludni, még beszélgettünk, hülyéskedtünk.. Majd lassan elaludtunk.. Illetve én csak el akartam aludni. De nem sikerült.
Félig meddig éberálomban volt részem, majd mikor párom közölte az éjszaka csendjébe, hogy 01:45. Pufff...!!
Onnantól kezdve csak forgolódtam, szenvedtem, fülem is fájt. Pedig, eddig még nem is éreztem!
Most jöttem rá, csak igazán mennyire is horkol az én kedvesem:P Brutál!!
A gondolataim nyúztak meg teljesen. Nem értettem őket. (Ki az aki teljesen tisztában van magával, fél kómában hajnali kettőkor???)
Aztán olyan 02:23 fele már kezdtem unni a banánt.. Megfájdult a hátam, a derekam pedig, mintha le akart volna szakadni.. Kezdtem érezni, hogy mozognak a szoba falai.. Így inkább csukott szemmel meredtem tovább a plafonra, de úgy meg azért nem volt jó, mert minden neszre felfigyeltem.. Mint a vakok!! :(
Nem volt egyszerű éjszaka!
Reggel.. Kinyitom a szemem és látom,hogy nap vöröses fénye fut át az ágyamon.. Mintha csak elbújni akarna, tekintetem az ablak felé fordítom. Alig látok ki a szememen.
Hirtelen megijedtem, hogy elaludtunk.. De a következő pillanatban megszólal Peti telefonja. Megnyugodtam. Visszadőltem az ágyba, tiszta tekintettel pillantottam a plafonra, amit már jól ismerek.
