Egy rossz szavam sem lehet, mert megint én voltam a hülye. Lehet, hogy azt hiszem magamról, hogy fakír vagyok.. És mindig akkor jövök rá, hogy még sem vagyok az, mikor már megtörtént, aminek nem kellett volna???!!!
Nem tudom, de hogy nem vagyok teljesen százas az is biztos...
Nem tudok elszakadni a múlttól, mintha csak abban keresném a válaszokat.. De nem találom.. Mint, amikor A nagy Danton nem hitt trükk mesterének, Borden trükkjével kapcsolatban..
És szépen lassan a megszállottjává vált Borden "varázslatának" megfejetésében. Semmi más nem érdekelte, csak a titokra akart rájönni, de nem ment neki. Az életével fizetett érte!
Lehet ez vár minden, olyan emberre aki nem képes a jelenben élni? Persze nem szószerint értve, de képletesen nem lehetetlen.. Egy egész élet megy el melletted, míg te a múltban vájkálsz.
Nem a barátokkal, szeretteiddel tőrödsz. Hanem azzal, hogy válaszokat kapj, olyan kérdésekre, melyekre nincsenek is logikus vagy értelmes válaszok. A realitástól teljesen elrugaszkodva, már azokra sem hallgastz, akiknek fontos vagy, akik szeretnek.
Meg vagy győzödve róla, hogy jó úton jársz és már közel a megoldás, a kulcs. Majd csak évek múltával jössz rá, hogy mindent elvesztettél és egy öregek otthona az egyetlen hely, ahol elhallgatják sületlenségeidet, mert mindenki meghalt akit valaha szerettél..
"-A hallhatatlanság több borzalmat rejt, mint hinnéd.. - mondta Edward fájdalomtól elszorult szívvel a csendben ülő Bellának.
-Ugyan mi lehetne rémisztőbb, mint hogy nélküled éljek tovább? - kérdezte értetlenül a lány.
-Az ahogy látod meghalni a szeretteidet. "
