Egy zongora mellett álltam az oszlopnak támaszkodva.
Néztem, amint kerülgeted.. Majd megállsz mellete, s leülsz, szépen lassan kezed ráhelyezed.. S csendben nézed elmerülve.. Úgy mint, ahogy a szerelmes férfi tekint kedvesére.
Végig húzod újjaidat a billentyűkön, finoman simítod, mint a kisgyereket szokás. Tekinteted fürkészem, de nem kockáztatom, hogy megláss.. Így inkább háttérbe húzodom, s gondolkodok "Mi járhat a fejedben?"
Éppen csak egy pillanatra hunytam le szemem, s máris felcsendült. Megszólalt a zongora mestere keze alatt. Nem akartam a szemem kinyitni és újra látni..
A zene egy útcát fest elém.. Megyek valamerre, biztos ügyet intézek megint.. De akkor meglátom!
Tudom, hogy régóta nem talákoztunk tudom azt is, hogy mért.. Érzem, nem változott semmi sem.. Szívem nagyot dobbant, testem megremegett..
