Különös érzések találtak ma este rám. És nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi is csalt könnyeket a szemembe. Beszélgettem egy Igen Kedves Barátommal Piccoloval. Közben régi családi fényképeket válogattam szét.
Elég régóta nem beszélgettünk egy igazi jót. Hívott Tatabányára, Bölényt falni.. :P
Érdekes is lenne. Kérdezett felőlünk, és elszorult a szívem. Gombóc került a torkomba. Tudtam, hogy Őt nem tudom becsapni. Hallgatásomon is egyértelműen átlát, de még az egyszerű megjegyzéseimen is.
Amit, ha más hall fel sem tűnik neki, nem is sejt komolyabb mögöttes tartalmat. Aztán, ahogy a fényképeket forgattam a kezemben ráakadtam egy érdekes "példányra"..
Akartam mondani valamit, de elcsuklott a hangom.. Arcomat a kezembe temettem.. És hallgattam.
-Mindjárt összeszedem magam. - mondtam még elvékonyodott, remegő hangon. De inkább tartottunk egy öt perces cigiszünetet. Megpróbáltam összeszedni a maradék erőmet.
Nem igazán sikerült, de azért egy fokkal jobb volt a helyzet öt perc szünet után, mint előtte.
Beszéltünk még pár percet, aztán elment fürdeni, borotválkozni, mert háromkor kel reggel.
Én pedig itt maradtam a gondolataimmal, a fényképeimmel, amiből kapásból vagy hat darabot ki is tettem.
https://www.youtube.com/watch?v=T87XZzjb6tI
És megindul..
