Mától számítva egy évem van 'hátra. Nem érzem még a súlyát, majd ha jövő ilyenkor visszaolvasom ezt, lehet, hogy sírva borulok a billyentyűzetre.. Füzetben vezetem és ellenörzőm, hogy mi változott vagy mi nem.. Ha igen akkor hogyan, milyen irányban.
Gondolatok gyötörnek a hétköznapokról már nem is beszélve.. Nem tudom mi fáj jobban. A lelkem sorvadozik, mintha lassan halna el egy- egy része a lelkemnek..
Bartalis János:
Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
