"Szia Marco!
Megismertem egy 35 éves férfit. Egész jól kijöttünk egymással, és összeköltöztünk, pontosabban: másfél hónapon keresztül hozzám jött munka után és tőlem ment el reggelente. Itt lakott. Közben nagyon sérelmezte azt, hogy szóvá tettem: valamennyi pénzt tegyen a közösbe. Azt mondta, hogy ő ezt viszonozta azzal, hogy pl. 2-3 alkalommal elvitt az egyik gyorsétterembe, és hozott 4-5 alkalommal üdítőt. Kiléptem ebből a kapcsolatból. Majd újra kibékültünk. A következő hónapban már adott bele a közösbe, semmi gond nem volt, azon kívül, hogy őrjítően féltékeny volt, és Férfi létére olyan dolgokon akadt ki és sírt, hogy... hmm! Aztán újra eljött a fizetés napja. Reggel elment és nem jött haza. Nem jelentkezett. Előtte már egy este azt vágta a fejemhez, hogy nem evett, mert nem akarja, hogy én tartsam el. Azt mondtam neki, hogy már eddig is itt evett, egy napon már nem múlik semmi! Szóval semmi hír felőle. Mit tegyek? Hogyan látod? Szia!
Ági"
Kedves Ági!
Mese következik. Mendegélt hétfőn a vándor hetedhét országban, aztán megunta. Kimerült, nyűgös volt, így hát bekopogott egy második emeleten levő garzon ajtaján. Ott lakott a lány. A vándor igen éhes volt az egész napi hajtástól, mondta is, hogy éhes nagyon. Megetette a lány rögvest, mert az meg jószívű volt valamiért. Estére vágya is nőtt a vándornak, de nagyon. Nem volt gond, megkapta a jószívű lányt íziben. Szép este volt, meg kell hagyni. Még jó, hogy! Kedden aztán elment szerencsét próbálni a vándor. Próbálta, de nem sikerült. Ettől függetlenül megéhezett és megszomjazott, így hát visszatért a lányhoz. Evett, ivott megint, testileg vonzódott újra, és aludt jókorát. Így ment ez heteken át. Tetszett a vándornak a király élet, gondolta, kurvára mázlija van. És tényleg. Ráadásul közben szép szerelem is alakult közöttük. Minden zsírnak tűnt a kis garzonban.
Fura, de a lány mégsem volt boldog hosszasan. Rohadtul megunta az ebadta vándort, mert a szívén-lelkén és néhány gyorséttermi üdítőn kívül semmit sem adott neki az élethez. Gondolta hát a lány, hogy elege van ebből és visszaküldi a vándort hetedhétbe. Küldte is. Ment hát a vándor szomorúan, de aztán visszafordult hamar, mert vonzotta nagyon az elhagyott lány. Meg az ingyen kaja. A lány is kiakadt, mert bírta eléggé a pasit, üzent hát neki mailen: jöjj vissza vándor, légyszi!
Visszament, persze. Sőt, onnantól kezdve adott aranytallért is kosztpénz gyanánt, ami elég jó volt abban a helyzetben. Nem engedte viszont a lányt többet buliba, mert védte az erényét, vagy mit. Ez meg szar volt. Ráadásul néha váratlanul elsírta magát. Csak úgy. Ezt meg senki nem értette. Így élt hát szépen, fent a másodikon a mátkapár. Éltek, éldegéltek, míg meg nem haltak.
Epilógus: elfelejtettem mondani, a vándor nem sokkal a mese vége előtt lelépett éhesen. Aki látja, szóljon már neki, hogy várja őt a lány az "itt a vége fuss el véle" miatt. Kösz.
Jó éjszakát gyerekek!
Marco
