Múlt, és jelen
Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli
kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az
egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi
pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis
vállalatnak lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga
vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, ho gy nem voltam
az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy
ez az utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenset is vittem
volna! Ekkortól kezdve ;mesterként dolgoztam.
Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott
lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy
miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár
képét. Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer,
amint éppen árko t ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a
kerékpáromat, mert erre felé jön a szovjet küldöttség.
Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is
biztosítva van... ...ettől kezdve munkanélküli lettem...... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...
Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi
titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám
és ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a
költségtérítésem emelkedik.
