https://www.youtube.com/watch?v=DSsGVc3Kpms
Desperado - Szabad vagy
Nem tudtam, hogy kerültünk oda.. Talán Mila Jovovich tudott volna tanácsot adni..
Merre menjünk, mit tegyünk.
De nem volt senki, aki segíthetett volna. Így, ketten indultunk el tétován. Nem sokkal később emberekkel találkoztunk. Jesszus! Mint egy rossz scifi, mikor nem tudod, hogy a következő kanyarban a 8. utas a halál vagy az Elm utca tábla köszön rád..
Voltak akik ránk se néztek, egyesek csak fél szemükkel pillantottak ránk. Sejtésünk se volt kiben bízhatnánk, egymás hátának támaszkodva figyeltük csendben a mellettünk elhaladókat.
Aztán jött egy középkorú férfi.Amolyan díszpinty, katonai egyenruhában, sok plecsnivel a mellén..
Meg egy életkoránál fiatalabbnak tűnő "kiscsaj" kissé ultramodern ruhában... A férfi elkezdett beszélni, de már egy szavára sem emlékszem. A csajnak a tekintetére viszont annál inkább. Legkevesebb, hogy kinyírt..
Majd nem utolsó sorban, két plusz ember került elő. Egyik az én "hozzátartozóm" volt a másik pedig a társam Édesanyja.
Akinek, minden egyes metakommunikációs jelzése belém döfött egy - egy kést. Fantasztikus érzés volt!
Én pedig, mint egy megvert kutya kullogtam a helyemre, amit a "hozzátartozó" jelképezett. Abból sem emlékszem sokra, de egy valami világosan megmaradt. Egy fél pillantás, amit rám vetett.
Abban a pillantásban benne volt minden érzelem, minden fájdalom és minden, amit nem akart elmondani.
Én pedig csak hallgattam és könyörögtem, legyen Vége..
Fel akartam ébredni! Fel akartam ébredni egy olyan álomból, amit talán a félelem, kétségbeesés szült meg bennem.
Aztán mikor reggel kinyitottam a szemem és végig néztem az ágyon, meglepődve tapasztaltam, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy a takaróm lecsússzon rólam.. Még ez is! :( Örültem, hogy felébredtem!
