Ma nagyon hideg volt. Jégbe zárt csodák hadát láthattam ma..
Találkoztam ma Ákossal.
Volt mit megbeszélnünk, volt mit megmagyarázni és megérteni.
Megfagyva.
Restaurálva.
Komolyan megfagyva..
Köd ült a völgyre.
Sétánk közben fényképezgettem. Jót beszélgettünk! Végre, olyan dolgokat is megértettünk, megbeszéltünk, amit annó nem.. Erre szüksége volt Neki is, és Nekem is. Voltak pillanatok, amelyek nagyon elvarázsoltra sikerültek, nosztalgiáztunk is kicsit. Itt már Ő is sokkal felszabadultabb volt, nem feszengett és nevetni is tudott.. :)
Örültem, hogy találkozhattunk. Semmit nem változott, mégis teljesen más volt..
Borostával az arcán érkezett, ami negatív lett volna számomra régebben, de most valahogy ez is jól állt neki. Láttam, hallottam, éreztem az illatát és rá kellett jönnöm, hogy nagyon Hiányzott!!
Négy ember van a földön! Akik mindent tudnak Rólam, és mégis Szeretnek. Ő az Egyik!
"Hiába fagy már odakint, hiába reszket minden mi él. Hiába remegett kezem, mert majd megvett az Isten hidege.
Nem számított már semmi..
Havazott mikor elment, megöleltük egymást, amiben benne volt minden..
Szeretet. Fájdalom. Remény. Búcsú!"
https://www.youtube.com/watch?v=dFGgBVvA-N4
Hóban ébred, majd..
