Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak.
Sokat gondolkodok. De semmire nem jutok bizonyos dolgokban.. Ezekkel egy idő után nem is foglalkozok, csak hagyom hadd oldódjanak meg maguktól, vagy ha az sem megy..
A Tancz nagyon fűz, hogy mennyek Bátára gyakorlatra, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne. Ott tiszta korcsoportok vannak, de nálunk vegyes és, majd egyszer itt kell zárózzak. Nem tudom még mi lesz de holnap beszélnem kell vele, szóval nem sokat agyalhatok rajta.
A suli is kiakaszt. Nagyon elegem van már.. Azt akarja mindenki, hogy egyszerre hat fele szakadjon az ember!!! Ha valami nincs megkérdezve, előrehozatva, vagy elsimítva akkor meg aztán összeomlott a világ. Ám, de ha lebasznak akkor meg Én tartsam a hátamat..
Mondhatom Szép!