Sokat gondolkodok. Egyszerűen vannak dolgok, amelyeket nem érek fel ésszel. Néha ne tudom, hogy mi lenne a jó, vagy a helyes.. De nem választhatok... Ez nem olyan dolog, melyben lehet ésszerűen dönteni..
Nem tudom -illetve sejtem- mi is lenne a helyes, de nem várhatom azt, hogy az idő igazoljon bizonyos eseményeket.. Vagyis hát.. Így is úgy is az idő fogja igazolni, de az egyik lehetőségbe belehalnék lassan, a másikba pedig.. Nos, hát abba is..
Idő, idő, idő, idő.. Szerencse! Szeretet! Szerelem! Összetartás! Kitartás! Ezek a kulcsszavak, melyekben minden benne van amire szükségem lesz, hogy ÉPen kerüljek ki ebből a helyzetből.
Letapasztanám a kezemmel a számat, ne hogy valami rosszat mondjak.. De ezt sem tehetem meg!
A saját lábamra kell álljak, ez már nem vitás.
Hogy fogok megélni , meg miből.. ? Még nekem is rejtély,de mindenkinek sikerül.. Nekem is menni fog!
