Viszonylagosan új időszámítás vette kezdetét az életemben... Már csak hónapjaim vannak hátra.. És Vége!
Remélem Happy End-el végződnek a dolgok,nem mintha erre bármi esélyem is lenne. De a remény hal meg utoljára. Minden nap csomóban van a gyomrom és rettegek, ahogy múlnak a napok.
Mint amikor nézel előre a semmibe, mert semmit sem látsz.. Csak sejtheted, hogy mi van valahol előtted.. Csak remélheted, hogy a horizonton időben tűnik fel, nem az utolsó percben mikor már belerúgtál akkor veszed észre, hogy az orrod előtt van.
Mint amikor tudod, hogy cukorbeteg vagy, de tömöd magadba csokit, mert mondták jövőhéten doki, ítélet és eltiltás... Tudod, hogy elvesztesz valakit.. Mégis mindent elkövetsz,hogy megtarthasd, mert ha elvesztenéd akkor a még dobogó szíved tépnék ki és tennék ki a varjaknak.
"Mintha a szellő simogatna, oly gyengéden ér hozzám. Simítja karom, lelkem és orcám.. Testem-lelkem temetem, testébe- lelkébe. Nem kérek mást az égtől.. Csak erőt és erős szívet.. Hogy mikor megszakad, legyen ereje Önmagát gyógyítani.. Az érzelmeket megóvni, az emlékeket megőrizni, szerelmünket az idő vasfogával szemben védelmezni."
Bár láthatnám előre a jövőt, bár tudnám, mit tegyek, mi lenne helyes.. mi lenne a jó megoldás. Kibe, mibe kapaszkodjak két kézzel?? : (
https://www.youtube.com/watch?v=Fzc_TqtJO-4
