Minden jel arra utal, hogy egyedül nem igazán tudok jól aludni vagy egyáltalán aludni... Mindegy, így is úgy is muszáj lesz megszoknom, illetve beletörődnöm, hogy egyedül alszom.
Igazából, még nem tudom elképzelni, hogyan is mint lesznek a dolgok, csak sejtéseim vannak, amik nem túl szörnyűek, de nem is jók. Valahogy próbálom megtalálni az arany középutat, mivel nem mindenben csak a rosszat kell meglátni.
Vannak olyan pontok, melyekkel kapcsolatban már konkrét elképzeléseim vannak és vannak olyanok, melyeket még erősen homály fed.
"Sokszor eszembe jut az a pillanat, mikor utoljára ölelhettem meg, mikor el kellett engednem, mert mennem kellett, neki pedig el kellett eresszen, mert Nekem nem volt maradásom.. Nem tarthatott vissza senki és semmi, talán nem is véletlen...
Vonzott valami ismeretlen kíváncsiság, melyre nem volt más válasz csak az elválás, a könnyes, szívet tépő búcsú.
Mikor még lehetett visszanéztem, aztán magam mögött hagytam mindent ami valaha is számított ebben a nyomorult és beteg világban. Hiába teszel meg nagy utat, ha közben elveszted önmagad vagy, hogy elfelejted honnan indultál.. Remélem velem egyik sem történik meg."
