Ki lesz melletted, mikor kihunynak a fények? Ki fogja majd a kezed, a mikor a világ megremeg, és a XXI. század virtuális mocska szikrázva hullik alá a mélybe? Kihez fogsz akkor rohanni, mikor megszűnik a képzelt világod, amelyben éltél? Ha minden amit lájkolhatnál füstölögve hever a pusztában, ha az online világod, amely arra volt hivatott, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, mindeközben mégis ellehetetlenítette őket egymástól, puhánnyá, semmitmondóvá téve az emberi kapcsolatokat, szétrombolta a hétköznapi értékeket, bemocskolta a barát fogalmát, ami elszakított igazi ismerőseidtől és bezárt egy éjsötét kamrába, ahol sok látszatfényes dolog izzóként világította meg mindennapjaidat, ha ez mind darabjaira hullik, hol leszel akkor?
Családanyák, akik rá sem néztek gyermekeitekre, amikor haza jön az iskolából, hanem beültök a facebook elé 8 órára, gyerekek akik hátrahagyjátok szüleiteket, eldobjátok barátaitokat, megszűntök létezni földi valótokban.
Akik a facebook-on a legtöbbször nézik az adatlapodat, akik az alkalmazás szerint 100%-ban a legjobb barátaid, akik lájkolják minden rezzenésed Vajon Ugranak E Majd A Golyó És Te Közéd? Kaparnak E Majd A Körmeikkel Érted, Amikor Maguk Alá Temetnek A Romok? Vajon Érsz E Akkor Majd Annyit Nekik Mint Látszólag Most? Vajon Tényleg Ők Azok, Akik Ott Lesznek? Hol lesztek, amikor ez a műanyag burok leolvad arcotokról, és ott ültök a világban, amibe születtetek? Mi lesz, ha túl késő lesz már? Ha csak akkor eszméltek fel, ha a végső visszaszámlálás az utolsókat rúgja, s Ti kényszeredetten próbáltok majd kapaszkodni hátrahagyott ismerőseitekbe, megosztott énetekbe, virtuális létezésetekbe….
De Nem. Ezek Mind Eltűntek Már. Ha leomlott házaitok sötét sarkába húzódva ölelitek át elszenesedett billentyűzeteiteket.
Vajon Ki Fogja Hallani A Mondatot, Melyet Szüntelenül Suttogtok?
NaOszt, Voltál Fenn Facebook-on?
