Ma úgy volt, hogy 13:30-kor talizom Csabiékkal, szegények nem végeztek a dolgaikkal, ráadásul ma utaztak...
Hát elmentem sétálni, gyönyörűen sütött a nap, jó idő volt.
Felmentem a hegyre nézelődni, kicsit nosztalgiáztam.. kicsit halálra is rémültem.. de megúsztam. : ) Majd a hegy másik oldalán mentem le, egyenesen Tótvölgybe lyukadtam ki. Szépen sétálgattam és minden méteren volt valami, ami beugrott...
Aztán, ahogy elhaladtam a Szabolcsék háza mellett.. Még csak annyit láttam h valami közelít felém, időm sem volt felfogni, hogy egy testes németjuhász közelít felém... De az kapásból belém hasított: "Ez kiugrik!"
Neki simultam a sövénynek ami mellettem volt és felsikítottam ijedtemben. Minden olyan gyorsan történt... a szívem meg majd megállt. : ( Iszonyatosan megijedtem! Ezt túlélve az utam már haza vezetett, olyan jó idő volt. Ragyogó napsütés, kellemes plusz fokok. : ) Minden a helyén volt, kivéve egy valamit...
Rengeteg minden kavargott bennem... Mondanom sem kell, hogy minden más lett, teljesen megváltozott minden körülöttem.. nem tudok már úgy nézni semmire, mint régen.
