Tegnap este lefekvés előtt kinyitottam az erkélyajtóm.. Hiiiidddeeeggg vvoolltt!!!! :( És egész éjjel "arra figyeltem", hogy ne, hogy kilógjon valami a takaró alól..
Reggel pedig teljesen bebújtam a plédem alá:) Kaptam egy sms-t. Meglepődtem.. Nagyon! De miért tagadjam? Jól esett!!
Tágra nyílt szemekkel olvastam a sorokat, fel se fogtam elsőre mit is olvasok..
A szöveg végén (L) ..
Csak mosolyogtam, aztán egy határozott
NEM! felkiáltással ledobtam a telefonom az ágyra, és hátat fordítva feküdtem vissza.
Gondolataim már kora reggel kínoznak.. Az érzéseimről nem is beszélve..
"Imám senki sem hallja, kínlódásom senki se látja..
Van, hogy egy barát elhagy, a lelked lassan megfagy.
De mikor felpillantasz az égre, nézz mélyen szívedbe.
Mikor hozzá símulsz csendben, mikor feje öledben..
Kérdezed: "Hol vagyok?" "Talán ma meghalok?"
Senki nem felel, múltam a jövő fedi el.
Mert múltam árnyai, ma sem hagynak élni.."
