Hullott a hó, az égők fénye aranyozta be a hófehér havat. Ahogy kiszállt a kocsiból már láttam, azt amit eddig csak éreztem a távolból. Sétáltunk, kéz a kézben..
Éreztem keze melegét, bőre selymét, és azt, ahogy alig-alig észrevehetően remeg. Nem szóltam, csak hallgattam mit mond. Majd kérdezett, de felelni csak sokára tudtam. Tudtam, hogy ilyen nehéz lesz, de nem hittem, hogy ennyire.
Pont Karácsony Napján! .... no comment
