Ma korival mentem suliba, a baj csak az volt, hogy sokkal korábban értem be a városba.. Volt egy kis időm -majd 2,5 óra- korizgattam a környéken, aztán a sétáló utcában egy padra leülve, kezdtem majszolni, a " már megkenni nem volt időm" szendvicsem.. :)
A mellettem lévő padon egy szerelmes pár ült, szemem sarkából láttam be nem áll a szájuk, bújnak egymáshoz s gyengéden, kultúráltan csókolóznak. Őszintén bevallva jó érzés volt rájuk nézni, ami még engem is meglepett.. Ugyan a fejem az ellenkező irányba rántottam, nehogy azt higgyék kukkolok.
Mint utólag kiderült nem volt akkora baj, hogy lemaradt a vaj.. :) Nem egyedül ettem, sőt a végén már nem is Én ettem. :) Szárnyasok csatlakoztak hozzám, az elején bizonytalanul közeledtek, majd mikor bennem is tudatosult minek jöttek, mire várnak már nem bizonytalankodtak.. :)
Nagyon élveztem, nem is emlékszem mikor csináltam utoljára ilyet.
Pár "Női" tagjának nagyon tetszett a dolog, oldalra pillantva láttam széles mosolyát és a "Férfit" aki, úgy nézett erre a lányra mint a föld utolsó, még létező csodájára.
Fura, de majdnem olyan érzésem volt, mintha az Ő Boldogságuk kicsit engem is azzá tett volna.
A madarak a legapróbb rendülésemet is megérezték, azt is mikor lelöktem a telefonom a lábamról. Megriadtak és messze repültek, de pár percel késöbb ismét etethettem Őket. :)
És volt Egy amelyik, nem ijedt meg a fényképezéstől sem :) Pedig látta mire készülök :)
