Élet hétköznapi Csodái

Érzelem határai és a realitás

2010.05.02. 20:15 - SzappanBuborék

Címkék: irodalom gondolatok

Először is lássuk, melyik fogalom mit fed. A realitás alapelve, hogy a felvetülő problémát agyban gondosan mérlegeljük, majd kiválasszuk a legideálisabb megoldást azok közül,
melyek számunkra
- kedvezőek,
- megvalósíthatóak,
- a probléma méretéhez igazodó energiabefektetést igényelnek.

A realitás lényege, hogy azok a megoldások, melyek ezen a hármasszűrőn nem mennek át, nem jelennek meg, mint találat.

Az érzelmi döntések szerencsés esetben megfelelhetnek az előző három feltételnek, ennek az esélye azonban elenyésző (mint annak az esélye, hogy egyidejűleg vívod ki egy szépségverseny első helyét és a világbékét).

 

Az érzelmi döntések eredménye lehet az álmaink és vágyaink rövid idejű beteljesítése, az áhított boldogság elérése. Ezért azonban nagy árat kell fizetni, amely első törlesztőrészlete a kockázat, kockázat a teljes csődre, és minden eddigi elért eredmény semmizésére (sőt, mínuszba is mehetsz).

 

Nagy energiabefektetések árán pozitív vagy negatív eredmény pedig egyaránt bekövetkezhet.
A realitás kizárását az érzelmek nem veszik figyelembe, ezáltal olyat is megvalósíthatnak, amit a másik nem tartott elképzelhetőnek.

Ez mind nem jelenti azt, hogy a realitás magunk megkímélésének eszköze, a védelem kialakítása a bukással szemben. Realitással is el lehet érni a boldogásot.

Egyet kell tudni: Mi okoz nekünk boldogságot?

Ha azt teljesítjük, amit a magunktól, a józan eszünktől elvárunk...
vagy ha azt, amire a szívünk vágyik?

 

Az ember életében rengeteg dologért kell megküzdenie.

De vajon azért küzdünk, hogy egy törékeny percig megkaphassuk,
amire vágytunk, vagy magában a küzdésben leljük-e örömünk?
A legtipikusabb példa erre a szerelem.

Ez a harctér csupa lemondásból áll, az ellentmondások
egymást eltűrővé tételéből, kompromisszumokból.
Talán pontosan ez az.
Ez az, ami értelmet, szépséget és tartalmat ad a kapcsolatnak.
A másikért tesszük?
Hisz ha szeret, akkor úgy, ahogy van.
Mégis, az a kis elégedett mosoly a szája sarkában
megéri azt az utat, ami hozzá vezet???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.