Az életemet keretbe kéne foglalnom. Igaz már valakinek az élete sírkőre meg nyugdíjas igazolványba van vésve. Na nekem ez nincs meg.. Lehet, hogy kéne..?
Vajon milyen keret illene Rám, az életemre? Hogyan kéne megszerkesszem a saját keretem?? Hol kezdjem? (Hát mondjuk erre lenne tippem!!) Na mindegy, majd csak lesz valahogy.
Ma voltak pillanatok mikor úgy éreztem egy utálatos, undok, kis hárpia vagyok.. Aztán megnyugtattak,hogy akkor is szexi vagok, ha örjöngök:P
Kössz Bazsi!!Igaz Barát vagy. :)
Aztán voltak percek mikor úgy éreztem kihúzták a talpam alol a földet.. Volt mikor a föld fordult meg velem egyszeriben.. És mikor, úgy néztem az előttem álló férfira, ahogy már régóta nem néztem..
Vágy, szenvedély, kétely, remény, félelem, bizonytalanság, szeretet, vágyakozás..
Ott bújkált mindezek egyvelege a pillantásomban.. Ám a szempár ami visszatekintett rám..
Büszkeség, dac és sértettség hatotta át.
Nem is értettem, szóvá már nem is tettem... Minek? Úgy se lenne igazam, úgyse lenne jó vagy hasznos.
Szinte még magam elött látom szemének zöld íriszét, a fények játékát tekintetében..
Hiába próbáltam olvasni benne.. Mindig csak, ugyanazt látom.
