Ma volt az utolsó nap gyakszim, hiányozni fognak a gyerekek, óvónők:) Jó volt ez a pár nap!
Hajnali fél egykor feküdtem le, fél háromkor felébredtem, fél négykor is... Majd nagy nehezen négy körül visszaaludtam, de 04:25-kor pedig az óra ébresztett...
No comment!
A reggeli kávé életmentőnek számított.. A buszon így is bebóbiskoltam.. Fura emlékek jutotak eszembe, régi emlékfoszlányok, a gondos-bajos dolgok..
"Szúrós szemmel nézett rám.. Gondolkodott mit is tegyen. Én pedig remegő gyomorral vártam és imádkoztam írja alá a jegyem..
-Rendben van aláírom..!-mikor ezt kimondta hatalmas kő esett le a szívemről..
-Köszönöm, legközelebb pedig elrakom a diákigazlványom. - mondtam remegve. Amint kilépett a kalauz és becsukodott mögögötte az ajtó, kicsit megnyugodtam.. De ez nem tartott sokáig. Nem sokkal Budapest elött két civil ruhás rendőr jelent meg. Az első számú rendőrfőkapitányságon köttem ki.."
Amit ott átéltem.. Ma is kiráz a hideg.. Tízennégy éves voltam.
Mikor nem tudod merre mész,mikor homályban tapogatózol..
Azt kívánnád legyen csendben vége, de már jól tudod..
Hangos véged lesz,de nem te üvöltesz fájdalmadban..
Hanem elenségeid hahotázása lesz, ami megtöri a síri csendet..
