Csak ültem a széken, hallgattam halk duruzsolását, néha nevettem, kommentáltam a hallottakat..
Odakint dörög, villámok cikáznak az égen és borítják fénybe a tájat.. Nem mondom, megfordult a fejembe, hogy akár ide is becsaphat az egyik..
Lassan kezdett felmelegedni, szinte alig észrevehetően. S mire észbekaptam, már be is csapott egy villám. De ez nem a gépet sütötte ki.
A gondolataimat megzabolázni igyekeztem, sikertelenül. Esik az eső, amit nem kifejezetten szeretek.. De egy az esőben, összesimulva sétáló pár látványa szívet melengető érzés.
S jobban belegondolva.. Lehet nem is bánnám annyira, ha Én lennék az a nő. Kinek egy szerelmes férfi karja fonodik a derekára, s magához húzza némán.
Van, hogy elemi erővel tör rám a vágy.. S mégsem tudja senki, nem látja senki.. Mert csak ülök a széken..
