Valamikor hajnalban ébredtem. És néztem a melletem fekvő férfit. Akivel talán az életem fogom leélni.. Simogattam a vállát.. És gondolkodtam.. Hogy miért vagy pontosan min is, még előttem is rejtély.
Ez a különös állapot nem tartott sokáig -szerencsére-.
Kényelembe helyeztem magam és megpróbáltam visszaaludni, de nem ment.
Párom is forgolódni kezdett. Majd hozzám bújva aludt tovább.. Én pedig csak a plafont bámultam.
A következő emlékképem, már tisztább volt. Korgott a hasam:)
Nem sokkal később felkeltünk.. Az idő: 09:44.
