"Bementem az újvárosi ABC-be. Már nem is tudom mit akartam venni.. De alaposan körbenéztem. Volt óriás szemű szőlő:) Nagyon megkívántam, de kg-ja 1074ft. Mikor megláttam azt hittem rosszul leszek.
Majd nem sokkal később két fura fickó jött be a boltba. Idegesen forgolódtak, mintha kerestek volna valamit.. Én közben haladtam folyamatosan.. Betévedtem egy sorba, ahol olyan polcrendszer volt, mint Édesapukámnál a régi konyhai raktárban.
Ez csak azért fontos, mert a polcok közt akkora távolság volt, hogy fekve egy nagyobb darab ember is kényelmesen elfért..
Fura volt számomra, emlékszem komolyan szemügyre vettem.. A következő pillanatban sikítást hallottam, zűrzavar támadt egy perc alatt.
Kimentem a sor végére, ahonnan ráláttam a két férfira, találtak valamit.. És már robbant is.
Kristálytisztán emlékszem, magam előtt látom a felém repülő üvegszilánkokat, törmeléket.. Rohantam a polc szabad részéhez, tudtam, hogy az az egyetlen esélyem az életben maradásra..
Hirtelen csend lett. Éreztem, hogy megmaradtam, ráadásul egészben.. Óvatosan kimásztam, láttam, hogy minden romokban hever.. Elképzelni sem tudtam, hogy maradtam életben miközben körülöttem, minden darabokban hevert.
Nem foglalkoztam semmivel, kirohantam a boltból.. (Már ami megmaradt belőle.) Ahogy kiértem megláttam egy kocsit, két férfi ült benne.. Akkor villant be, hogy Ők is jártak a boltban.. Letette egy táskát nem messze a bejárattól.
Észrevettek. Futni kezdtem.. A nagy felfordulásban nem is tudom, hogy hogyan de egy idős asszony vertt szárnyai alá.. Felvitt a lakásásra. Amit még a ruszki megszállás idején, biztonságosan alakítottak ki és rendeztek be..
Nem tudtam hova tenni ezt az információt.. De emlékszem gyerekek is voltak ott. Egy kislány és egy kisfiú, bújócskáztak.
A következő kép, megint a boltban volt. Tudtam, hogy egyszer már átéltem ezt... Újra megpillantottam a szőlőt, az ártáblát, a polcot.. Minden úgyan olyan volt mint előszőr..
Egy apró különbséggel, a polc ugyan az volt, de most megpakolva állt ott előttem. Tudtam, hogy nem sok időm van, elkezdtem lepakolni.. Nem voltam elég gyors, valami megvághatott vagy belém fúródhatott.. Hiretelen éles fájdalom hasított belém.
Mire magahoz tértem egy kocsi anyósülésén ültem. Megálltunk, a sofőr felém fordult, az arcomat kifelé fordította. Kinyitotta a kocsiajtót és azt mondta:
-Nem kell félned! - majd fejbe lőtt és kilökött a kocsiból."
Ez volt az egyik álmom! :(
A másik csak egyszerűen arról szólt, hogy még a boltban agyonlőttek.. De ott is bíztattak:)
"A földön feküdtem. Bújkáltam, de észrevett a harmadik, mert, hogy az első két rabló életben hagyott. De Ő odajött hozzám..
Letérdelt, bal kezével gyengéden megfogta az arcom s halkan csak ennyit mondott:
-Nem fog fájni! - a halántékomhoz szorította a fegyvert, szinte hallottam ahogy szépen lassan meghúzza a ravaszt.. Valamiféle nyomást éreztem és megpróbáltam elrántani a fejem.."
Azonnal felébredtem! (Hála istennek!!)
