"Olykor taknyos gyereknek érzem magam melletted..
Aki nem tudja mitévő legyen, aki tanácstalan, hogy induljon e vagy sem..
Csak nézlek és érzem elveszek a tekintetedben.. Nem tudom, hogy mennyire jó ez nekem vagy sem.. De olyankor nem is érdekel..
Csak pár pillanattal később fut rajtam végig.. "Elég!!"
Néha pedig egy erős, kívánatos, mindenre képes Nőnek érzem magam oldaladon..
Olyankor tudom, hogy melletted a helyem.. Aztán jön megint..
És kiragadom magunkat ebből a pillanatból.. Remélve, hogy nem rombolok le mindent magam körül..
De semmire sincs garancia.. Nem véste senki kőbe.. Csak a szél vitte messzire a szavakat!
Mikor pedig megcsókolsz érzem minden porcikám, remeg a lelkem és az ajkam..
Finoman ölelsz át, húzol magadhoz, olyan óvatos vagy..
Vígyázva érsz hozzám, akár egy porcelánbabához..
Nem értem, nem is érdekel s csak az cikázik bennem, "Mit keresek Én itt??"
Aztán megérzem kezed gyengéd érintését, illatod, bőröd selymét.. S tudom, most már semmi nem állíthat meg.."
