Hiányzik az a Férfi, akibe beleszerettem.
Aki megnevettetett, aki velem akart lenni, aki csendesen simult hozzám a féhomályban és büszkén fogta kezem az utcán séta közben..
Aki szerette minden porcikám, az orromtól kezdve a lábam újjáig.
És akit én is szerettem. Néha még találkozok vele. Szembejön velem az utcán, vagy kiszáll nálunk a kocsiból. Olyankor, úgy érzem magam, mintha más boldogságából nekem is jutna, egy kis szelet.
Vannak köztünk cívódások is, kik között nincs!? De mind a ketten képesek vagyunk elismerni, ha tévedtünk..
Megbocsátásban is hiszünk.
De mostanában nagyon magam vagyok.. Várok, várok és csak várok. Talán a csodára..
