Hazafele a buszon beszélgettem az Istvánnal. Legalább nem voltam egyedül. :) Aztán mikor leszállt, zenét hallgattam, mosolyogtam, és boldognak éreztem magam..
Egyszercsak észrevettem egy sötétbarna szempár, kósza pillantását.. Nem tudtam megállni a mosolygást. Ő pedig visszamosolygott rám, igaz nagyon visszafogottan. Lassan úgyan, de egy igen intenzív szemezés bontakozott ki..
Amit egy cseppet se bántam. Mosolyogtam, énekeltem magamban, és jól voltam. :) Ahogy suhant a busz az utcán, tudtam, hogy lassan le kell szállnom. (4 megálló volt vissza!)
Hirtelen belém csapott valami és rákacsintottam. Erre Ő zavarba jött és elfordult. Majd nem sokkal később, visszanézett rám, mosolygott szelíden. És én újra rákacsintottam smaragdzöld szemeimmel, majd ismételten csak elfordult, de ez sem zavart.
Mikor újra rám pillantott, visszakacsintott.. De olyan aranyosan, hogy valósággal kinevetem szegényt. :) Erre elfordult, gyorsan vissza és megint kacsintott, de gyorsan akarta, így nem sikerült túl jól.. :)
De, ilyen két szemes kacsintást se láttam még. :) Mikor megállt a busz és kinyílt az ajtó küldtem neki egy puszit.. Olyan kis Édes volt! :)
